Macskagyökér


Alakgazdag faj. Levelei páratlanul szárnyaltak, felső levelei ülők és szalagosak. Virágzata gyakran erősen elágazó álernyő. A párta 3-8 mm hosszú, fehér vagy rózsaszín, kehely alakú. A csésze széle virágzáskor begöngyölődik, éréskor pelyhes bóbitává alakul.
A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozik. Nyirkos, lápos réteken, árnyas erdőkben előforduló évelő növény. Május-júniusban virágzik. Kertben is jól növekszik.

 Gyűjtése:
 Mint ahogy a növény neve is elárulja, gyökerét, gyökértörzsét
 hasznosítják gyógyászati célra. A gyökérzet szaga nem kellemes.
 Gyűjtése tavasztól őszig ajánlott. A gyökértörzsekről el kell
 távolítani a szár- és levélcsonkokat. A gyökeret közvetlenül gyűjtés
 után meg kell mosni, mert száradást követően már nehéz
 megtisztítani.

 Hatóanyaga:
 A növény gyökere illóolajat, valepotriátokat, szeszkviterpéneket, alkaloidot

 tartalmaz.

A macskagyökér felhasználása:
Az orvosi macskagyökeret enyhe nyugtatószerként alkalmazzák izgalmi állapotok, elalvási nehézség, ideges szívpanaszok és a gyomor-bél rendszer görcsös fájdalmainak csillapítására. Fürdők alkotórészeként is enyhén nyugtató hatású. Ezt a hatást napjainkig nem tudták egyetlen hatóanyaghoz kötni. Úgy tartják, hogy a macskagyökér hatása több beltartalmi anyag összjátékának eredménye.
Homeopátiás felhasználási területei közé tartozik az alvászavarok kezelése mellett az isiász gyógyítása is.
Tea: Forrázzunk le 3 dl vízzel 1-2 teáskanálnyi összevágott macskagyökeret, hagyjuk állni 8-10 percig, majd szűrjük le. Alvászavar kezelésére komlóvirággal egészíthető ki. (idegcsillapító, nyugtató)
Fürdő: Hagyjunk állni 100 gram macskagyökeret 1 liter vízben fél napon át, majd szűrjük le, s öntsük a fürdővízhez. (nyugtató, enyhe altató hatású)
Por: Törjünk össze 1 teáskanálnyi szárított macskagyökeret, és keverjük hozzá tejtermékekhez - joghurthoz, kefirhez, túróhoz.
Bor: Néhányan fehérborba rakják, érlelik, majd leszűrik, s így alkalmazzák nyugtatószerként.

Terhesség és szoptatás alatt alkalmazása nem javasolt.



Medvehagyma


Karcsú hagymájú növény. Többnyire két tőlevelet fejleszt, melyek hosszú nyelűek, alakjuk széles-lándzsás. Ernyős virágzatában nem képződnek sarjhagymák. Virágai hófehérek, 8-10 mm hosszúak.
A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. Erdőkben, ligetekben nagy telepeket alkot. A fokhagyma illatára és ízére emlékeztető 30-40 cm magas évelő növény. Április-május környékén virágzik. A hagyma hosszúkás-tojásdad alakú.

 Gyűjtése:
 A medvehagyma fiatal leveleit és hagymáját használják gyógyászati
 célokra.
 A tavaszi hónapokban gyűjtik. Hagymáját a vöröshagymához
 hasonlatosan tárolják. A medvehagyma levelét gyógynövény
 boltokban is árusítják.

 A medvehagyma hatóanyagai:
 Ugyanazok a kéntartalmú vegyületek, mint a fokhagymában, de eltérő mennyiségi összetételben.

Felhasználása:
A medvehagymát a népi gyógyászatban a fokhagymához hasonlóan emésztési zavarok és magas vérnyomás ellen használják, valamint az időskori érrendszeri elváltozások megelőzésére.
Az utóbbi időkben bizonyítottan vérnyomás- és vérzsírcsökkentő, valamint véráramlásjavító tulajdonságai révén keltett újra nagy figyelmet.
Hatásait a kellemetlen fokhagymaszag nélkül váltja ki. A friss leveleket a metélőhagymához hasonló módon fogyasztják (fennáll az összetévesztés veszélye a gyöngyvirággal és az őszi kikericcsel! ).
Homeopátiás felhasználási területe az emésztési gyengeség kezelése.
: A növény levelét préseljük ki, majd adjuk kefirhez, joghurthoz.
Pesto: Vágjunk össze 8-10 darab medvehagyma-levelet, olívaolajjal, kevés sóval és esetleg reszelt parmezánnal, keverjük ki. Jól zárható üvegbe tegyük, hűtőszekrényben tároljuk! Tésztákhoz, rizshez, burgonyához kiváló!

Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét. A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.

Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. 
A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.
Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel történő együttszedése nem javasolt, mert a vérzés létrejöttének kockázata fokozódhat. A megnövekedett vérzéshajlam miatt nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és csak orvosi felügyelet mellett megengedett véralvadásgátlót, nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára a rendszeres hagymafogyasztás.

Népi megfigyelés, hogy a hagyma bőrön történő külsődleges használata (borogatásként, lemosásként) jótékony hatású egyes gombás fertőzések kezelésében. Érzékeny bőrű egyének esetében azonban fokozott óvatosság szükséges, mivel az alkalmazása során bőrgyulladás jelentkezhet bőrkiütés, bőrpír formájában. Ilyen esetben használata felfüggesztendő. Érdemes először csak kis területre felvinni, és csak akkor alkalmazni kiterjedten, ha nem alakul ki hatására kellemetlen bőrreakció.
Cukorbetegek esetében ajánlott hagymakivonatot tartalmazó készítmények szedése esetén a vércukorszint rendszeres ellenőrzése

Könnyen összetéveszthető a gyöngyvirággal és az őszi kikericcsel!


Nyírfa


Ágai hajlóak, elágazásaik hegyesszögűek. A fiatal ágakon gyantamirigyek találhatók, amúgy simák, mint a levelek. A levelek alapja rombuszos, végük hosszan kihegyezett, élük kétszeresen fűrészelt, csúcsuk lágyan behajló. A porzós barkák csüggenek, míg a sokkal rövidebb bibés barkák virágzáskor felállóak.
A nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozik. Hegyvidékek, lomberdők, parkok közismert fehér, foszló kérgű fája.

 Gyűjtése:
 Főként a nyírfa levelét, de a homeopátiában a fa kérgét is
 használják, gyógyászati célokra. A levelet június-július folyamán
 gyűjtik.

 Hatóanyagai:
 A levél flavonoidokat, nyomokban illóolajat, káliumsókat és
 aszkorbinsavat tartalmaz.

 Felhasználása:
 A nyírfalevelek vízhajtó hatásúak. A drog a veseszövet irritálása nélkül fokozza a víz- és elektrolitkiválasztást. Gyakran alkalmazzák önmagában vagy más vizelethajtó növényekkel együtt teaként enyhébb húgyúti fertőzéseknél, vesehomok és vesekő megelőzésére, illetve reumás panaszok és bőrkiütések kiegészítő kezelésére.
A nyírkátrány ma már csak elvétve található meg néhány, bőrparazita és ekcéma elleni kenőcsben. A fiatal fák nedve, amelyet a népi gyógyászatban vizelethajtóként alkalmaztak, még ma is megtalálható némely hajhullás elleni és korpásodásgátló hajszeszben.
Tea: 2 dl forró vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított, apróra vágott nyírfalevelet, hagyjuk állni 10-15 percig, majd szűrjük le. Naponta 3-4 csészényi tea fogyasztása ajánlott. Vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő.
Fürdő: 1 liter vízben felforraljunk 4-5 maréknyi nyírfalevelet, és lassú tűzön negyed óráig főzzük, majd szűrjük le. Ezt követően adjuk hozzá a fürdővízhez. Pattanásos bőrre használjuk.

A szív- és veseelégtelenségben szenvedők ne fogyasszák teáját!


Néhány fontosabb gyógynövény hatóanyaga, gyűjtése, felhasználása:

Akác
Aranyvessző
Apróbojtorján
Bazsalikom
Bojtorján
Borsikafű
Cickafark
Citromfű
Csalán
Csipkebogyó
Fecskefű
Fekete bodza
Fekete nadálytő
Fodormenta
Fokhagyma
Galagonya
Gyermekláncfű
Hárs
Kamilla
Komló
Körömvirág
Lándzsás útifű
Levendula
Libapimpó
Macskagyökér
Medvehagyma
Nyírfa
Orbáncfű
Papsajtmályva
Pásztortáska
Rozmaring
Vadgesztenye
Zsálya
Zsurló



Copyright © 2011. www.gyogynovenyek.hazunkkorul.info/